Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TELHETETLEN [e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. Olyan <személy>, aki bármennyit kap v. szerez is vmely számára kívánatos dologból, nem elégszik meg vele, még többet kíván. Telhetetlen papzsák; telhetetlen zsák. Telhetetlen az evésben, az ivásban, a szórakozásban. Szóláshasonlat(ok): Telhetetlen, mint apap zsákja. □ Közönyös a világ… az ember Önző… husdarab Mikép a hernyó, telhetetlen. (Arany János) Mások is megfordultak a háborúban…, de azért egyik se olyan telhetetlen az újításokban, mint Ferenc. (Móra Ferenc) Még – kiabált –, még, még, – mint a telhetetlen gyermek, aki eperkrémet kanalaz, s mihelyt végére ér, máris újat kíván. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. Olyan <érzés, kül. vágy>, amelyet magas foka miatt nem lehet kielégíteni. Telhetetlen bosszúvágy, mohóság, tudásszomj. □ Kérjük az üdvességes életet, a jó halált… És azután megyszűnünk a kéréstől, mind a bűntől, – mind a bújdosástól, mind a telhetetlen kívánságtól. (Mikes Kelemen)
  • 3. (túlzó) Olyan <dolog>, amelyet nem lehet megtölteni. Telhetetlen gyomor. □ Szabad a tanítótestületnek labdául vetni oda magát, hogy némely kortesek megtömhessék a telhetetlen zsebeiket?… (Tolnai Lajos)
  • 4. (ritka) Határt nem ismerő, kifogyhatatlan, mértéktelen <személy, magatartás>. □ Telhetetlen volt a gazda szívessége. (Arany János) Az ifjú emberek telhetetlenek egymás istenítésében. (Tolnai Lajos)
  • telhetetlenkedik; telhetetlenség.