TEREP [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
(
katonaság,
sport) Vmely célra haszn., vmely meghatározott tevékenységnek, feladatnak végrehajtása szempontjából tekintett tér(ség), terület, térszín, sajátos földrajzi, domborzati viszonyaival (növényzet, vizek, építmények) együtt.
Ázott, nedves, havas homokos terep; dombos, erdős, füves, hegyes, sík terep; áttekinthetetlen, tágas terep; →
könnyű terep; →
nehéz terep; ellenséges terep; felvonulási terep; →
fertőzött terep; gyakorló, harci terep; legyőzi a terep nehézségét. Gyorsan mozog az ismerős terepen. Tanulmányozza a terepet. Megtisztították a terepet az ellenség maradványaitól. || a. (
sport) Sportolás (futás, sízés, turisztika stb.) céljára használt terület a szabad természetben. →
Sífutó terep. Kijelölték a mezei verseny terepét, || b. (
átvitt értelemben,
ritka,
választékos) Vmely szellemi v. gyakorlati tevékenység tere; tevékenységi terület, ismeretkör.
Idegen terep ez számára. Biztosan mozog az ismerős terepen. Kint a terepen másként fest a dolog, mint az íróasztal mellett.
- Szóösszetétel(ek): 1. terepábrázolás; terepalakulat; terepalakzat; terepfedezet; terepfelmérés; terephajlat; tereplovaglás, terepnehézségek; tereppont; tereprendezés; terepsík, terepverseny; terepviszonyok; 2. előterep; síterep.