TELEFONKAGYLÓ főnév
A telefonkészüléknek az a kézzel fölvehető v. leakasztható, csupán vezetékkel hozzákapcsolt része, amely a fülhöz és a szájhoz egyszerre odailleszthető és beszédhangok leadására, valamint fölvételére való. □ Éber fülek hajolnak a telefonkagylóra. (Krúdy Gyula) Felvette a telefonkagylót. Hívta a bankot. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) A telefonkészüléknek az a leakasztható része, amely fából készült fogantyúra van szerelve és az elektromos energia által közvetített beszédhangot hallhatóvá teszi.