TELEFONKÉSZÜLÉK főnév (
műszaki nyelv,
postaügy)
A telefonbeszélgetést lehetővé tevő, falra szerelt v. asztali készülék, amelyet vezeték kapcsol össze a telefonközponttal; telefon.
Asztali, fali v.
falra erősített, hordozható telefonkészülék. □ Két hadi szekér megtetejezve telefonkészülékkel, elszakított drótokkal végigdöcögött a Krisztina körúton. (Kosztolányi Dezső)