TELEFONFÜLKE főnév
Rendsz. utcán, postahivatalban, boltban, középületben fölállított s beszélgetéskor belülről becsukható fülke, amelyben többnyire automata telefonkészülék áll a telefonálni akarók rendelkezésére.
Egy nyilvános telefonfülkeből hívta fel a barátját. □ Nő
berohan a jobb oldali telefonfülkébe, felkapja a kagylót, tárcsáz, közben
púderezi magát. (Karinthy Frigyes)