A magyar nyelv értelmező szótára

TELE [e-e] határozószó, igekötő és melléknév

• I. határozószó (főleg a van (volt, lesz) igék mellett v. állítmányként)
• 1. Vmivel megtöltve, úgy hogy környező határain, oldalfalain belül nem fér több bele. Nyomósítva rendsz.: színültig, csordultig tele. A kancsó, a hordó, a zsák tele van. Tele van a szeme könnyel. Tele van a szája. (szójárás) Ha fénylik Vince, tele lesz a → pince. □ A mi emberünk se rest, Oda nyargal egyenest A lyuk mellé, S bele önté A veder vizet; Torkig tele lett. (Petőfi Sándor) Egy szuszék áll az ajtónál, tele ocsúval. (Mikszáth Kálmán) Szem sós könnyel van tele. (Kosztolányi Dezső) || a. (túlzó) (Pukkadásig) tele van a hasa: a) nagyon sokat evett; b) (ritka) nagy jólében él, általában sok és jó ételeket eszik. Könnyen beszél az, akinek a hasa tele van. || b. Olyan állapotban, hogy tere bár nem tömötten, sűrűn, de teljesen, minden részében be van töltve a szóban forgó légnemű anyaggal. Tele van a ház hagymaszaggal, füsttel. || c. (túlzó) <Hangzást, mondást jelentő szóval, kifejezéssel kapcs.:> Vmi tele van vmivel: örökké, szüntelenül hangzik benne valami. Tele van a ház lármával, zsivajjal, a gyermekek kacagásával. □ Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele. (Petőfi Sándor) Folytonos panasszal van tele a ház. (Móricz Zsigmond)
• 2. Teljesen megrakott állapotban; annyira megrakva, hogy nem fér rá több. A szekér már tele van. A polc tele van (könyvekkel, edénnyel).
• 3. (túlzó) Olyan állapotban, hogy a szóban forgó dologból v. személyekből, állatokból a szokottnál, a kelleténél több van ott (közte v. benne). A kamra tele van élelemmel. Az áruház tele van áruval. Tele van a föld kővel, a búza gazzal. Tele van a konyha léggyel. Tele van a város idegenekkel. A dolgozat tele van hibákkal. □ Kevi csárda reggel óta tele van, Teli van. (Arany János) || a. (túlzó) A kelleténél jobban, bőségesen ellátva, túlterhelve. Tele van a → zsebe. Tele van pénzzel. □ Itt mindenfelé tele vagyunk kifőzőkkel. (Móricz Zsigmond) || b. (túlzó) Tele van adóssággal: nagyon sok adóssága van. || c. (népies) Vki v. vkinek a feje tele van (borral): részeg. □ Ha néha éccaka… bejött, tele volt borral. (Móricz Zsigmond)
• 4. (túlzó) <Vmely felületről szólva:> teljesen v. nagyon sűrűn beborítva vmivel. Tele van az arca szeplővel. Tele van a rét virággal.
• 5. (átvitt értelemben, túlzó) A szóban forgó dologgal örökösen elfoglalt állapotban. Tele van (a két keze) munkával; tele van tervekkel; tele van a feje (gonddal): azt se tudja, mit csináljon a sok gondtól; (ritka) tele van a feje vkivel: folyton rágondol, rendsz. azért, mert szerelmes bele. □ [A kérő] már nyilatkozott, s a leánynak tele van vele a feje. (Jókai Mór) Ráby Mátyás…, aki tele van az ő [=József császár]… liberális eszméivel. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) Tele van vmivel v. (ritka) vkivel: folyton (büszkén) emlegeti. Örökösen azzal van tele, hogy külföldre utazik. □ Mind azzal van tele, jön Kossuth; így jő, úgy jő. (Tolnai Lajos) Folyton a pataki rokonokról beszélt… s nagyon tele volt velük. (Móricz Zsigmond) || b. Tele van a falu, város (stb.) vmivel: folyton arról beszél mindenki. Tele van a falu azzal a pletykával, hogy… □ Mindenütt beszélik…, tele van az egész környék. (Mikszáth Kálmán) || c. Tele van vmivel: nem fogy ki vmely mondanivalóból. Mindig tele van hírekkel, adomákkal, panasszal. □ Tele vagyok, dallal vagyok tele. (Arany János) || d. (túlzó) Tele van (a szíve) vmely érzéssel, érzelemmel: egészen, teljesen, kelleténél nagyobb mértékben vmely érzés, érzelem hatása alatt van; csak vmely érzés, gondolat foglalkoztatja; (csordultig) tele van a szíve: érzelmein alig bír uralkodni, érzéseit alig tudja magába fojtani; tele van → búval-bajjal; tele van bajjal, gonddal: sok a szomorúsága, a gondja (és erről állandóan panaszlodik). □ Szívem lelkem tele volt. (Tolnai Lajos)
• 6. (állítmányként) (választékos) Tele (I. 1–5) van. Tele a zsák. Tele a polc edénnyel. Tele a rét virággal. □ Juhász legény, szegény juhász legény! Tele pénzzel ez a kövér erszény. (Petőfi Sándor) Lelkem zavarral és búval tele. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Minden zsebe tele ritkasággal. (Justh Zsigmond) Ha most a magyar Föld | Tele búval, gyásszal, Mit jót csinálhattok Egy vén búsulással? (Ady Endre)
• II. igekötő
• A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a tele- igekötős címszavakat.>
• B. <Önállósítva, tele- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, v. tele- igekötős igét tartalmazó, megelőző közlés nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű.> Teleetted magad? – Tele [= igen, teleettem magam]. Teleittad magad? – Tele.
• III. melléknév (határozóragos és középfokú alakokként a teli megfelelő alakjai használatosak)
• I. Általában olyan, ami (vmivel, vkikkel) megtelt, tele (I. 1–5) van. Tele szekér; vendégekkel tele ház; gazzal tele búza; szeplővel tele arc; tervekkel tele fej; csordultik tele szívvel. □ Tele fejjel s üres zsebbel jött haza korán reggel. (Jókai Mór) Hyllus… találkozik anyjával. Mi itt egy pathetikus kitörésekkel tele jelenetet várnánk, mint mikor Hamlet kerül szembe anyjával. (Péterfy Jenő)
• II. (rendsz. túlzó is) <Állandósult szókapcsolatokban: átvitt értelemben is.>
• 1. Tele marokkal: a) annyi(t), amennyi egyik v. mind a két markába belefér. Adok cseresznyét egy tele marokkal. b) (átvitt értelemben, választékos) bőségesen, pazarul. □ A szép őszi reggel tele marokkal szórta sugarát. (Tolnai Lajos)
• 2. Tele tüdővel: tüdejét levegővel teleszíva, mély lélegzetet véve. Tele tüdővel szívja a friss levegőt. Tele tüdővel kiált. || a. (átvitt értelemben) □ Ahelyett, hogy tele tüdővel színá a szabadság virágos mezejének illatát,… visszatér az elhagyott nyirkos helyekre. (Jókai Mór)
• 3. Tele szájjal v. (durva) tele pofával: a) úgy, hogy a szája tele van vmivel. Nem illik tele szájjal beszélni, nyeld le, ami a szádban van. □ [A tüzet] Diabolka tele pofával fújta. (Jókai Mór); b) mohón, egyszerre sokat a szájába véve. Tele szájjal eszik, pofáz, zabál; c) úgy, hogy a száját igen nagy mértékben nyitja és mozgatja. Tele szájjal beszél, kacag, hahotáz; d) (átvitt értelemben) nagy hangon, fölényesen, handabandázva. Tele szájjal kiabál, szónokol.
• 4. Tele torokkal v. torokból: hangosan, teljes hangerejével, torka szakadtából. Tele torokkal elkiáltotta magát. □ No ez is szép pár lesz,… szólt bele torokból kacagva az úr. (Jókai Mór) Édesapám mindig első énekes volt minden templomban… Mi bőgtünk, fül nélkül, de tele torokkal. (Móricz Zsigmond)