TÉNYMEGÁLLAPÍTÁS [g-á] főnév
(hivatalos) Vmely megtörtént eseménnyel kapcsolatos, valóságként elfogadott tény megállapítása, rögzítése. Puszta ténymegállapítás. A vezércikk súlyos ténymegállapításokat tartalmaz. || a. (jogtudomány) Vmely ügyben eljáró hatóságnak ilyen megállapítása. Az elsőfokú bíróság idevágó ténymegállapítása helytelen.