TEKERVÉNYES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Sok görbülettel, tekervénnyel kanyarodó, csavarodó; tekergős, kanyargós, girbe-gurba. Tekervényes ösvény; a vékonybél tekervényes része. □ Össze-vissza bolyongott a park tekervényes útjain. (Tolnai Lajos)
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) A lényeget nagy kitérésekkel kerülgető v. azt elkendőzni akaró <megnyilatkozás>. Tekervényes beszéd. Tekervényes mondatai vannak. □ Kendnek tekervényes
leveléből
azt értem hogy semmi sem értek. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben, régies) Olyan <ügy, eljárás>, amelyben nehéz eligazodni; hosszúra nyúlóan bonyolult, szövevényes. □ Valami nagyon
tekervényes bűnügy volt
, mely iránt maga a császár is érdeklődött. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, népies) Körülményes, furfangos. □ Csak maga Károly nem akarja letenni | A fegyvert
Tekervényes útat gondol ki evégett. (Arany János)
- tekervényesség.