TEKEREG [e-e-ë] tárgyatlan ige ..rgek [ë], ..rgünk; -tem, ..rgett [e, ë]; -jen [ë]
- 1. (rosszalló) Munkát kerülve, otthonát, munkahelyét a megengedettnél huzamosabb ideig elhagyva, ide-oda jár-kel, csavarog, kószál. Reggeltől estig az utcákon tekereg. Hol tekeregtél ma? □ Itt tekereg
a városban
(Tolnai Lajos) || a. Kóborol. □ Éh hassal egész nap nyúl után tekerg. (Csokonai Vitéz Mihály) Szükségem van arra, hogy lássam mindennap, s azért tekergek erre. (Petelei István) Cimboraság s szerelem kertjei, Csatakos, buja kertek. Be jó, hogy most vénes útjaikon Kissé árván tekergek. (Ady Endre)
- 2. Tekerőzik, tekergőzik. □ Két sereg áll rendben; keleti és déli. | Tetemesb az első: a királyi tábor, | Gilét az utóbbit vezeti, a nádor
Ezt a király elsőbb útjára bocsátá, Merre a Volturnót tekeregni látá. (Arany János) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Tekervényes úton az út hajlásait követve megy. □ Lebocsátkozék most a fogas kötelen, Jártasan tekergett a sziklaösvenyen. (Arany János)
- Igekötős igék: eltekereg.
- tekergés.