TEHETETLENSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. A tehetetlen (főként 12) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Tehetetlenségre van kárhoztatva: kénytelen tehetetlenül nézni, várni vmit. Tehetetlensége miatt az öreget már úgy kellett etetni. Tehetetlenségében mereven bámult maga elé. (szójárás) Nincs → lehetetlenség, csak tehetetlenség. □ A sértett nő tehetetlenségének érzetében magába fojtotta szenvedélyeit. (Eötvös József)
- 2. (fizika) A testeknek az a tulajdonsága, hogy nyugalmi állapotukat v. mozgásukat csak vmely erő hatására képesek megváltoztatni. A tehetetlenség törvénye. A tehetetlenség az oka annak, hogy a hirtelen meginduló v. megálló járművön hátra-, ill. előrebillenünk.