Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÁJOLÓ melléknév és főnév (hajózás, katonaság, műszaki nyelv)
  • I. melléknév Olyan <személy>, aki tájol. A hajó irányát tájoló tengerésztiszt. || a. Olyan <eszköz v. annak alkatrésze>, amellyel tájolnak, e művelettel összefüggő, vele kapcsolatos. Tájoló műszer, vevőkészülék.
  • II. főnév -t, -ja Szélrózsával és szögmérő beosztással ellátott iránytű; kompasz. Katonai, mágneses, pörgettyűs tájoló. A tájolóval fölvett irányban haladt a gőzös.
  • Szóösszetétel(ek): tájolócsapszeg; tájolóelem; tájolóeltérés; tájolókorong; tájolólencse; tájolónapló; tájolórózsa; tájolószelence.
  • tájolás.