TEGEZŐDÉS [ë-ë v. ë-e v. e-e] főnév -t, (-ek) [ë], -e [e]
A tegeződik igével kifejezett, kölcsönös tegezéssel járó, bizalmas érintkezési mód két v. több személy közt.
A tegeződés divatja. Barátok, gyerekek, házastársak, szerelmesek tegeződése. Nehezen indult köztük a tegeződés a nagy korkülönbség miatt. Hamar rátértek a tegeződésre. □ Itt is már divatba jött
az általános tegeződés. (Justh Zsigmond)