TÉGELY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Porcelánból v. fából készült csésze- v. tálforma kisebb edény; vegyi anyagok keverésére v. kenőcsszerű anyagok tartására használatos. Kenőcsös tégely. □ Az asztalon
Sötét, kormos edények állnak: Eszközi bűvös mágyiának. | Ott serpenyő, ott szerteszélyel Kisebb nagyobb szelence, tégely. (Arany János) Üres szépítőszeres tégelyek álltak a szekrényekben. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (vegyi ipar) Fémből, ill. porcelánból készített hengeres edényke, amelyet vegyi anyagok izzítására használnak. || a. (műszaki nyelv) Tűzálló anyagból (samottból, grafitból, magnezitból) való különféle űrtartalmú edény, melyet fémek, ötvözetek, üveg olvasztására használnak.
- Szóösszetétel(ek): 1. tégelyfogó; tégelykemence; tégelysajtó; 2. olvasztótégely.
- tégelyes; tégelynyi.