TEGEZ [1] [ë-ë v. ë-e v. e-e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
Vkit "te"-nek szólít, és hozzá intézett szavaiban második személyű igealakokat használ.
Mindenkit tegez. Nem meri tegezni. □ Itallal is olykor, tegezve, kinálják, Senki nem ösmervén, magyarok királyát. (Arany János) Etel tudja, hogy soha az életben nem fogja tegezni Ferencet, mert ő nem méltó arra. (Móra Ferenc)
- Igekötős igék: letegez; visszategez.
- tegezés; tegezett; tegezhető; tegező; tegeztet.