TEENDŐ [ë-e] főnév -t, -je [e]
Az, amit vkinek meg kell tennie, végeznie kell, ill. amit rendszeresen végezni szoktak; tennivaló, elvégzendő dolog, munka. Teendője után → lát; eljár teendőiben; ellátja a háziasszonyi teendőket; elmulasztja teendőit. Mi a teendő? Sok teendője van. Bokros teendői miatt nem jut szórakozáshoz. Megbízták a miniszteri teendők elvégzésével. □ Az utcai légyottok már csak arra szolgáltak, hogy gyorsan megbeszéljék, mi másnapra a teendő. (Kosztolányi Dezső) Bundás
reggelenként beállított új hivatalába, ahol abból állt a teendője, hogy hízelgett, törleszkedett az asszonyokhoz, ugrált a gyerekek körül. (Nagy Lajos)