TÁVÍRÓ [v-í] főnév -t, -ja (
postaügy)
Készülék, eszköz, berendezés, amely fény v. elektromosság útján, vezetéken v. vezeték nélkül, jelek, rövid(ebb) sürgős közlések nagy távolságokon keresztül való továbbítására szolgál; telegráf.
Betűíró, drótnélküli, elektromágneses, mutatós, önműködő, tűs, vezetékes, villamos távíró. || a. (
ritka) Az ezt fenntartó intézmény v. annak épülete.
A forradalmárok megszállták a távírót.
- Szóösszetétel(ek): 1. távíróállomás; távíróáram, távíróbillentyű; távíródrót; távíróforgalom; távírógép; távíróhálózat; távíróhuzal; távíróközpont; távírótiszt; 2. szikratávíró.
- távírói; távírós.