Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A természet újjáéledésének, a nyárba való átmenetnek az évszaka; nálunk március, április, május hava. Az idei, a múlt, a jövő tavasz; beköszönt, ébred a tavasz; tavasz elején, végén; tavasz idején, tavaszkor v. tavasszal; → kora tavasszal; jól benne vagyunk a tavaszban; ezen a tavaszon; tavaszra → kelve; kora tavasztól késő őszig. □ Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt, Láttam minden időszakaszt S minden földi láthatárt. (Berzsenyi Dániel) Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? (Petőfi Sándor) Künn, a mezőkön harsog a Tavasz. (Ady Endre) Nézd a rétet, a | nagy fényt, a Feltámadást! Tavasza | jött újra a földednek: nézd, a nép | dolgozik, szépűl város és vidék. (Szabó Lőrinc) || a. (csillagászat) <Az északi féltekén> az az évszak, amely a március 21-i napéjegyenlőségtől a június 21-i napfordulóig tart. || b. Az elmúlt v. az ez után következő ilyen évszak. (A) tavaszkor, tavasz óta történt. (A) tavaszra várható. □ Most tél van s szegény mag-magam Rendeltetés hitével Őrzöm meg tavaszra. (Ady Endre) Tavaszra megszületett az első leánygyermekem. (Kaffka Margit)
2. Az erre az évszakra nálunk jellemző enyhe, melegedő idő, időjárás. Meleg, napsugaras, virágos, zsendülő tavasz; késő, korai, rövid tavasz; a tavasz nyílása ←; → nyílik a tavasz. □ Hej, beteg s fanyar legény A régi rokon: Ha a tavaszt élvezi, Nézvén langy egét, Bánatát is felveszi, Mint szemüvegét. (Tóth Árpád) Soha nincs tavaszunk: a tél után azonnal következik a kánikula. (Kosztolányi Dezső) Olvad a hó, tavasz akar lenni. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, költői) <Az egyes ember v. az emberiség életében> a fiatalság, a forrongó érzések időszaka. A tavasz ébredése ←; az élet tavaszán: fiatal korban; a szerelem tavasza; túl van élete tavaszán. □ Maga is [= Opor] az élet legszebb tavaszában Nagy magyar gavallért mutat formájában. (Csokonai Vitéz Mihály) Itt benn vagyok a férfikor nyarában. Az ifjuságnak elünt tavasza. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) Népek tavasza: 1848, az európai polgári forradalmak éve.
4. (számnévi jelzővel) (népies) <idő, kül. életkor számításban:> év. Sok tavaszt → látott. Már sok tavaszt megért. □ Camomilla nagysága ötvenedik tavaszán nyíló szépség. (Vas Gereben)