TARTÓZKODÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a tartózkodik igével kifejezett állapot, ill. folyamat.
- 1. Vhol való ideiglenes időzés, létel. Rövid(ebb), hosszas tartózkodás. A városban, vidéken való tartózkodás; feltételes, menetrendszerű tartózkodás vmely állomáson; budapesti, magyarországi tartózkodása alatt v. idején. Ötnapos tartózkodás után tovább utazunk. Az erőd közelében való tartózkodás tilos. □ Tartózkodása helyéről hamar hozhatna hírt
(Kemény Zsigmond) Vannak
egyes szobák a házban, amelyekben télen-nyáron egyformán kellemetes a tartózkodás. (Krúdy Gyula)
- 2. Félelemből, bizalmatlanságból v. egyéb okból származó elzárkózás v. visszahúzódás (vhonnan, vmiről). Szemérmes tartózkodás; tartózkodás nélkül feltárta gondolatait; kilép tartózkodásából; letesz minden tartózkodásról; tartózkodással fogad vmit, tartózkodással nyilatkozik; levet, félretesz minden tartózkodást; bölcs tartózkodást mutat, tanúsít ebben az ügyben. □ A magyar haza
egy nemében a hazafiaknak
mindig szűkölködött; olyakéban
, kik tartózkodás nélkül a nemzet szemére lobbantják az igaz szót. (Széchenyi István) Hát nincs benned egy csöp [= csöpp] Leány szemérem, vagy tartózkodás? (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. Vmitől való óvakodás, visszahúzódás, vminek a kerülése. Az ivástól, a rossz társaságtól, a szavazástól, a támadástól való tartózkodás.
- tartózkodású.