Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (hangutánzó) tárgyas Vmit tátogat: <ember, állat> száját, csőrét többször egymás után szélesre, tágra nyitja, eltátja, és a levegőt mintegy kapkodva szívja be; tátog. Tátogatja a száját. □ Adj számot, ne tátogasd azt a harcsa-szádat. (Vörösmarty Mihály) [A tükörponty] még élt. Ha hozzáértek, ficánkolt, csapkodott a farkával, hápogva tátogatta száját. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (átvitt értelemben) □ Lángnyelvét öltögetve, fojtó Párát lehelve tátogatja száját Az éhező pokol. (Vajda János)
2. (népies) tárgyatlan (Száját tátva) bámészkodik, csodálkozik. Sok gyerek tátogat a kirakat előtt. □ Még mindig egy helyen tátogatott a népség. (Vas Gereben)
3. tárgyatlan Tátong (1). □ Ott vergőde Lajos, rettentő sorsu királyunk | Hasztalanul terjeszti kezét: nincs, nincs ki segítse! | Tátogat a mélység, aranyos páncélja fakó lesz, S összezuzott testét hab fedi s barna iszap. (Kisfaludy Károly) Ez ember őrült, a gödörre tart, Hol rá halálos mélység tátogat. (Vörösmarty Mihály)