TÁRSZEKÉR főnév
Négykerekű, csupán teherszállításra használt, lapos rakfelületű jármű, amelynek nincs kocsiszekrénye; stráfkocsi.
Az építési anyagot társzekéren szállítják. □ A Barosné társzekerei hozták a cifra bársonyos bútorokat. (Mikszáth Kálmán) A finomlelkű hölgy
| szemrehányással nézi a |
társzekeren | elzötyögő kis holttest fölött | cigarettázó, szivtelen kocsist. (Szabó Lőrinc) || a. (
katonaság,
régies) Hasonlóan nagy rakodó felületű, de magas oldalfalú tábori szekér, amelyen a hadsereg számára szükséges poggyászt és hadiszert szállították. □ A szembejövő ágyúk, társzekerek mind rendes sorban jöttek. (Jókai Mór) A hadra kelt sereg társzekerei napokon át zakatoltak a körutakon. (Kosztolányi Dezső)