TEKNŐ [e] főnév -t, -je [e], (
népies) tekenő [e-e]
- 1. Faderékból homorúan kivájt, ill. deszkából összerótt, lefelé egyenesen szűkülő, nyitott ládához hasonló háztartási eszköz, amelyben mosnak, kenyeret dagasztanak v. élelmet tartanak. □ Bort ez csobolyóban, az kecsketömlőben, Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben. (Arany János) Az édesanyám kint mosott a kútnál, én meg ültem a lábánál a teknő alatt. (Móra Ferenc) Jöttek a sátoros cigányok, kivájtak egy-egy nyárfát a faluban, s abból tekenőket és kanalakat faragtak. (Móricz Zsigmond)
- 2. (állattan) Egyes hüllőfajták v. puhatestű állatok testét egészen v. részben borító, kemény, csontszerű héj. A teknősbéka teknője.
- 3. Hosszan elnyúló, lapályos fenekű völgy; völgyteknő. A hegység közepén levő teknőben zöldséget termelnek. □ A Márton-hegy teknőjében artézi kutat fúrattak. (Jókai Mór) A
falucskák Mint békés rozskenyerek Töppednek a barna teknőn. (Tóth Árpád)
- 4. (hajózás) A hajó öble, hasa, a hajótest vízbe merülő része.
- Szóösszetétel(ek): 1. teknőforma; 2. békateknő; dagasztóteknő; mosóteknő; sütőteknő; völgyteknő.