TÁBOROZ tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon táborozik
- 1. <Rendsz. sereg, néha katonai személy> tábort ütve vhol hosszabb v. rövidebb ideig tartózkodik. □ [Az obsitos] Máskor Mantovában kedvre táborozván, | Hatfejű sárkánnyal vítt mint egy oroszlán. (Garay János) Tiszaparton táboroz a huszárság. (Arany János)
- 2. <Üdülésként, szórakozásból v. sportból> táborban (2) tartózkodik. Tanulóink a Bükk-hegységben táboroznak. Úttörőink táborozni mentek a Mátrában.
- 3. (régies) Vhol, kül. szabad ég alatt időzik, tanyázik, tartózkodik. Az erdőben nem szabad táborozni. Egész nap a Duna-parton táboroztak.
- 4. (katonaság, elavult) Harcba indul, harcban áll vkivel, harcol vki ellen. □ Akik legvitézebbül verekedtek Windischgraetz ellen, akarták magukat aziránt megnyugtatni, hogy nem a korona ellen táboroznak. (Jókai Mór)
- 5. (elavult, költői) <Harc> dúl, ádázul folyik. □ Oh haza! halmaidon s letarolt alföldi meződön Régi halál lakik, és dühödötten táboroz a harc. (Vörösmarty Mihály)
- 6. (elavult, költői) Vki körül sokat forgolódik, sürög. □ Kik szeretnek
csókolódni [= csókolódzni], azok táborozzanak körültem. (Szigligeti Ede)
- táborozó; táboroztat.