TÁRSALKODÓNŐ főnév (
népies,
régies) társalkodóné -t, -ja (
1945 előtt)
<Főleg feudális körökben> olyan, néha szinte családtagként kezelt jó nevelésben részesült, művelt női alkalmazott, akinek az volt a feladata, hogy a család nőtagjait, kül. a ház asszonyát társalgással szórakoztassa, kísérője legyen, esetleg a háztartás vezetésében is segítsen. □ Ez valami kegyelemkenyéren levő régi társalkodóné
(Jókai Mór) Bettina szeptember végén érkezett társalkodónője kíséretében Fenyőpatakra. (Hunyady Sándor)