Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÁROGATÓ főnév -t, -ja A klarinéthoz hasonló, de nagyobb, öblösebb hangú régi magyar fúvóhangszer; kül. a kuruckorban használták. Szól a tárogató; tárogatón játszik. □ Mindenfelé dob s tárogató riad. (Berzsenyi Dániel) Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely fölkiáltsa a halottakat. (Kossuth Lajos) Tárogató harsant föl egy messze udvarról. (Babits Mihály) || a. Ennek hangja, ill. a rajta játszott dallam. A tárogató megríkatta.
  • Szóösszetétel(ek): tárogatóhang; tárogatójel; tárogatósíp; tárogatószó.
  • tárogatós.