TÁRNOKMESTER főnév (
történettudomány)
<A középkori Magyarországon> a királyi kincstár őre, a királyi jövedelmek és a pénzverés felügyelője, a zászlósurak egyike, később hatáskör nélküli méltóság címe. □ Nustkorb uram
a közvélemény megnyugtatására megkezdte a pört a tárnokmester előtt. (Mikszáth Kálmán) [István király] tartott udvari kancelláriust
, udvarbírót, tárnokmestereket. (Gárdonyi Géza)
- tárnokmesteri; tárnokmesterség.