TÁRGYILAGOS melléknév -an, -abb
A dolgokat a valóságos tényeknek megfelelően, érzelmi állásfoglalás, elfogultság nélkül tekintő; objektív. Tárgyilagos ember; tárgyilagos bírálat; tárgyilagosan ítél meg vmit. □ Az ékes hangú szónok
ezúttal sajátszerű volt
Elmondta, hogy a véderővita szép és tárgyilagos volt. (Mikszáth Kálmán) A derék s boldogtalan ember éppen két fiát veszítette el
Szegény apa megdöbbentő nyugalommal és tárgyilagosan beszélt róluk. (Móricz Zsigmond)