TEHÉNKEDIK [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
bizalmas)
Lomhán, durván, illetlenül, könyökével v. mellével nekidőlve rátámaszkodik vkire, vmire. Vö: rátehénkedik.
Rám, rád, ránk, rátok, rájuk tehénkedik. Az asztalra tehénkedik. A vállára tehénkedett. Ne tehénkedj rám! □ Jobbján
Alfréd tehénkedett a zongorára. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben,
ritka) Elterpeszkedik, elterül. □ Emlékezem még
a gunyhók öregapjára, ami az új vásártéren tehénkedett
Az volt a német színház. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: nekitehénkedik; odatehénkedik; rátehénkedik.
- tehénkedés; tehénkedő.