Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy v. állat>, akin v. amelyen kelések, tályogok vannak; tályogos. Tarjagos ökör. Olyan, mintha tarjagos volna. □ Egyszerre elkezdtek a boszorkányok levetkőzni; a rút, ráncos, tarjagos bőr lehullt róluk. (Jókai Mór) || a. Szederjes, kék-vörös foltos. A sok bortól tarjagos az orra. □ Asszony! felelsz erre? lépett közelebb a szerencsétlen feleséghez, kikelt, kékült, tarjagos arccal. (Tolnai Lajos)
2. Apró, darabos felhőkkel borított, esőre mutató. Tarjagos ég; tarjagos felhő: esőt hozó, tornyosuló, terhes f. Tarjagos az ég, valószínűleg eső lesz. □ Nyúgaton ellenben halkkal emelkedtek Óriási sziklái sötét fellegeknek, Tarjagos tetőik messze kihajlának, Mintha minden percben földre szakadnának. (Arany János) Nagy, tarjagos felhőknek ormán, Mint fehér szűz a zárda tornyán, Előjön a hold. (Vajda János)