Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÁR [1] tárgyas ige -t, -jon
  • 1. (rendsz. határozóval) <Kaput, szárnyas ajtót, ablakot> (fokozatosan) teljesen kinyit. → Ajtót tár vkinek v. vminek; ajtót, kaput tár sarokra tár; szélesre tárja az ajtót vki előtt. □ S ajtót tártam csöndesen: | – künn az éj, más semmisem. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. (régies, költői) <Kart> ölelésre terjeszt. □ Az óra jő; nagy útra kelt A férj s míg oda jár, Kart hitfelejtő [= esküjét felejtő] nője honn Egy újabb hősre tár. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Keblet tár vminek: átengedi magát vmely érzésnek. □ Mi is, mint mindnyájan magyarok, nyílt keblet táránk az öröm- és reménynek, melyet nyelvünk terjedés… egy jobb jövendő felől ébresztett. (Kossuth Lajos)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Vki, vmi elé terjesztve nyilvánosságra hoz v. adatszerűen bemutat, előad vmit. → Elébe tár vkinek vmit; aszeme elé tár vmit; újvilágot tár elénk. Az ország közvéleménye elé tárja céljait. Olvasóink elé tárjuk a bizonyítékokat.
  • Igekötős igék: feltár; kitár; széjjeltár; széttár.
  • tárás; tárható.