Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (hangutánzó) <Tetszés, helyeslés, ünneplés kifejezéseként, újrázást, ráadást sürgető megnyilvánulásként> a tenyér többszöri összeverése, ill. az így keletkező hangok együttes hangzása. Dörgő, egetverő, falrengető, hosszan tartó taps; → nyílt színi taps; szünni nem akaró, ütemes, viharos, zúgó taps; felhangzik, felzúg, lecsendesül a taps; tapsra vár; tapsot → kap; lelkes tapssal fogad vmit, üdvözöl vkit. □ Voltaire érdeminek szép köszönet vala | Párizs tapsai közt a fejedelmi csók. (Berzsenyi Dániel) Fel, tapsra hát, ki jó barát, | S Robin megjavítja magát. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Kár, hogy kevés volt a közönség. |Nem kapott illő tapsokat, Pedig ilyen derék játékért Máskor kap rengeteg sokat. (Ady Endre)
2. (sport, hangutánzó) Vezényszót helyettesítő v. kiegészítő jeladás versenyzők indulására. □ A többiek csak vezényszóra, tapsra indultak, nem pisztolylövésre. (Kosztolányi Dezső) || a. (hangutánzó) Ütemet jelző ismétlődő tenyérösszeverés <tánc-, torna-, énektanításban>. Tapssal kísérik a táncot; tapsra táncolnak, tornáznak.
3. (átvitt értelemben, választékos) Népszerűség; siker. □ Sokban hívságos elme kérkedik, Irányt még jóra, szépre is az ád; Nem mondom: a hont ők nem szeretik; De jobban a tapsot, mint a hazát. (Arany János) E kurta élet hány tapsot adott, És mennyi gyászt, kudarcot és csalódást. (Juhász Gyula)