TANÚSÍTVÁNY [ú v. u] főnév -t, -ok, -a (
hivatalos)
Hivatalos (érvényű) irat vmely tény v. körülmény igazolására; igazoló okmány, igazolás.
Hatósági, közjegyzői tanúsítvány. Mellékelte a tanúsítványt. □ A gyertya aranyfényében írást tartott elém, a boltos tanúsítványát, az igazolta, mennyit fizetett a gyertyáért. (Kosztolányi Dezső)
- tanúsítványi; tanúsítványos.