Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TAPASZTÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy>, aki sártapasztással bevon, beken vmit, ill. aki tapasztással foglalkozik. Tapasztó asszonyok, cigány.
  • 2. Olyan <anyag, eszköz>, amellyel tapasztani szoktak; tapasztáshoz való. Tapasztó simító.
  • 3. Tapasztalással kapcsolatos, arra irányuló. □ Csakhamar követte Vigyori és Kolop | … Nemkülönben Gyügyü, – Gyügyü, kinek párja | Messze földön nem volt tapasztó munkára. (Arany János)
  • 4. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely tárgyat, főleg testrészt odatapaszt, teljesen hozzányom vmihez. A tenyerét a falhoz tapasztó férfi.
  • II. főnév -t, -ja (ritka) Az a személy, aki éppen tapaszt, ill. ilyen munkát szokott végezni. Korán reggel munkába állt a tapasztó. Rossz munkát végzett a tapasztó.
  • Szóösszetétel(ek): tapasztóanyag, tapasztósár; tapasztószer.