TAPASZ főnév -t, -ok, -a
Általában tapadós anyag, amellyel vmit beborítanak.
- 1. Trágyalével, szalmával, polyvával, törekkel összegyúrt és jól megtaposott sár, amelyet apró, cipó formájú darabokban a falra vernek, hogy vele a falat bevonják, ill. hogy a falon levő hézagokat betömjék. Tapaszt gyömöszöl, gyúr. Jól simítsd a tapaszt, görcsös ne legyen a fal! || a. Sárból készült vakolat a fal felületén. A falról mindenütt lehullott a tapasz. Leverte a falról a régi tapaszt. □ A tapasz lemállik, kutya macska pusztul. (Arany János)
- 2. Olyan anyag, amelyet asztalosok, kőfaragók és szobafestők vmely érdes felület lesimítására, simává tételére használnak.
- 3. (régies) Olyan szobahőmérsékleten szilárd, de melegítéskor meglágyuló, rendsz. gyógyító hatású szert is tartalmazó anyag, amelyet meglágyítva vászonra stb. kenve a bőrre v. a sebre helyeznek. Gennyfakasztó, hólyaghúzó tapasz. □ Oly írat [= írt] vevék, Olyan halálost, melybe mártva kés, Hol vért ereszt, nincs oly varázs tapasz,
hogy
Megmentsen a haláltól valakit. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. (egészségügy) Seb leragasztására v. sebészeti kötszer rögzítésére való szer, amely bizonyos esetekben, helyi hatás elérése végett gyógyszert is tartalmaz. Tapasszal ragasztotta le a sebet. A kötést tapasszal rögzítette. □ Barabás
a csonttöréses helyet, csíkos rögzítést alkalmazva, leragasztotta a tapasszal. (Kosztolányi Dezső)
- 4. (kertészet) Az az anyag, amellyel a gyümölcsfák sérüléseit, ill. a levágott gallyak csonkjait bevonják.
- Szóösszetétel(ek): 1. tapaszfal; tapaszkészítő; 2. angoltapasz; ragtapasz; sebtapasz; szépségtapasz.
- tapaszos.