TANÚVALLOMÁS főnév (
jogtudomány,
hivatalos)
<Hivatalos eljárás során> tanúként tett vallomás, nyilatkozat; a tanú vallomása.
Hamis tanúvallomás; tanúvallomásra szólít fel vkit; tanúvallomást tesz. □ Barátja ellen kell tanúvallomást tennie. (Szigligeti Ede) A tanúvallomásuk eleinte pontosan összeillett
Azóta ellentmondás kezdett mutatkozni közöttük. (Hunyady Sándor) || a. Ennek írásba foglalat formája, írott szövege.
A vádlott előtt felolvasták a tanúvallomásokat. □ Igaza lehet, de én mégis látni óhajtanám az összes tanúvallomásokat és bűnjeleket. (Mikszáth Kálmán)