TÁPÁSZKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
bizalmas v. kissé
rosszalló)
Feketéből, ültéből <az erőtlen, a lusta, az álmos személy>, elestéből <az, aki magát nagyon megütötte>, lassan, támaszkodó mozdulatokkal, nehézkesen felkelni igyekszik.
Felkelt már? Még csak most tápászkodik. Az ütéstől úgy elterült, hogy csak úgy tápászkodott utána. □ Bence tápászkodva nagyon ühmget erre
(Arany János) A két betyár már
tápászkodott. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: feltápászkodik; kitápászkodik; letápászkodik; visszatápászkodik.
- tápászkodás; tápászkodó.