Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TAPADÁS főnév -t, (-ok), -a
  • 1. (csak egyes számban) A tapad igével kifejezett folyamat, ill. az a tény, hogy vmi tapad. Az enyv tapadása. □ Imrus érezte a két fiatal mell nyomását a hátán, s az egész puha test édes tapadását. (Babits Mihály) || a. (fizika) Az a jelenség, amelyben különnemű testek <a molekuláris vonzásnál fogva> szorosan kapcsolódnak. Tapadás szilárd, cseppfolyós és gáznemű testek között egyaránt lehetséges. || b. (építészet) Az a fizikai kapcsolat, amely különféle építő anyagoknak kötőanyagokkal (1) való érintkezése által létrejön. || c. Az az erő, mely <a különnemű testek érintkezésekor> a testeket összetartja.
  • 2. (nyelvtudomány) <Új szók, jelentések keletkezésével kapcs.:> az a nyelvi változás, amelyben az állandóan használt szószerkezet (főleg jelzőskapcsolat v. összetett szó) egyik tagja elmarad, s ennek jelentését a másik tag veszi fel. Tapadás, ha tokajit mondanak tokaji bor és villamost villamoskocsi helyett. || a. (nyelvtudomány) <Új szók keletkezésével kapcs.:> az a nyelvi változás, amelyben vmely szóhoz a vele gyakori v. állandó kapcsolatban levő másik szónak egy eleme hozzátapad. A "nagyanya" jelentésű "jób anyá"-ból tapadással lett a "banya" szó.
  • Szóösszetétel(ek): tapadásmérő.
  • tapadási; tapadásos; tapadású.