TANYÁZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (
választékos,
irodalmi nyelvben) tanyáz
- 1. <Állat> vhova befészkelve magát ott él. Az asztagban egerek tanyáznak. □ Még pusztább lesz a puszta ház
Padlásán a bagoly tanyáz. (Tompa Mihály)
- 2. (népies) <Személy> vhol, rendsz. társaságban beszélgetve tölti az időt. A szomszédban szoktunk tanyázni. Tanyázzunk még egy kicsit! □ Ha nem ellenkedett senki az országgal, Örömest tanyázott a víg cimborákkal. (Arany János) || a. <Személy> rendszeresen ott van, ott szokott tartózkodni vhol. Az utcai szobában most a fiam tanyázik. □ Pár ezredév gúláidat elássa
A pusztán koldus, szolganép tanyáz. (Madách Imre) Az osztály végén parasztgyerekek tanyáztak. (Kosztolányi Dezső)
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Tárgy> ott található vhol. □ Az ágyakon szerteszét
főkötők tanyáztak. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: eltanyázik; letanyázik; megtanyázik.
- tanyázás; tanyázó.