TANONCIDŐ [c-i] főnév (
1945 előtt)
Az a szerződésileg meghatározott idő, amely alatt a tanonc bizonyos kereskedelmi v. ipari szakmát elsajátíthat; az az idő, amely alatt vki tanonc.
Kitöltötte tanoncidejét. || a. (
átvitt értelemben,
bizalmas) <Vmely foglalkozás, ismeret terén> a megfelelő jártasságnak másoktól való elsajátítására fordított idő.
Ez a két év a tanoncidő volt számára.