TANULMÁNYÚT [ny-ú] főnév
Tudományos kutatás v. vminek a tanulmányozása, tapasztalatszerzés végett megtett, rendsz. hosszabb út, utazás.
Atomfizikusok tanulmányútja a Szovjetunióban. Tanulmányúton van Olaszországban. □ Egy fiatal színész tanulmányútjára gyűjtést rendezett. (Reviczky Gyula) A fiút orvosnak nevelték
Csak hamarjában a nyakára ne hágjon, ott a messzi külföldön, annak az állami segítségnek, amelyet a tanulmányútjára kapott. (Ambrus Zoltán) Vakáció alatt
el szokott utazni, vagy Pöstyénbe, hol kezdődő köszvényét kezelte, vagy külföldi tanulmányútra. (Kosztolányi Dezső)