TANTERV főnév (
iskolai)
Hivatalos, rendeletileg kötelező utasítás, amely a nevelés céljának és az iskolatípus jellegének megfelelően osztályonként megszabja a tantárgyak elsajátítandó anyagát. →
Helyi tanterv; vmely tantárgyat töröl a tantervből. Megjelent az új tanterv. □ Itt még három tanárt választanak, hogy a tantervnek elég legyen téve. (Arany János) || a. Az ezt magában foglaló könyv.
Lapozgat a tantervben.
- tanterves; tantervi; tantervű.