TÁNTORODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék, (-jon) (
hangfestő)
- 1. (csak -t ragos mértékhatározóval) Egyet tántorodik: megtántorodik (1). Egyet tántorodott, de nem esett el. □ Egyet tántorodott, két kezével feje tetejéhez kapott, s ezzel végignyúlt a padozaton. (Jókai Mór) Az öreg Kadari valami rögbe lépett, mert egyet tántorodott. (Gárdonyi Géza) || a. Vminek, vmire v. vmibe tántorodik: ilyen mozdulatokkal esik vminek, vmire v. vmibe. Az ütéstől a falnak tántorodott. Az árokba tántorodott. Az ágyra tántorodott. □ Ellódítá a szegény gyermeket, ki zokogva tántorodott a falnak. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (tagadószóval) (átvitt értelemben, régies, költői) Megtántorodik (2). □ Igy nem tántorodik, S hívségét őrzi Egervár
(Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: eltántorodik; hátratántorodik; letántorodik; megtántorodik; visszatántorodik.
- tántorodás; tántorodó; tántorodott.