Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, amit tanít. A gyermekét tanító apa; a fiókáit tanító madár.
2. A tanítást segítő, oktató jellegű. Tanító módszer; tanító példa. || a. (irodalomtudomány) Tanító költemény: tanköltemény.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki az általános iskola alsó tagoztában régebben az elemi iskolában (megfelelő képesítés alapján) foglalkozásszerűen tanít (1). Állami, falusi, városi tanító. || a. E hivatás betöltéséhez szükséges képesítéssel bíró személy. □ Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet. (Petőfi Sándor) Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre) A tanító úr, akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. (Móra Ferenc)
2. Az a személy, aki beszédeivel v. írásaival vmely közösség gondolkozására nagy hatással van. A kor nagy tanítója. □ Szóljon helyettem Seneca; ezen nagy tanítótul nem lesz oly kemény a tanúság [= tanulság]! (Kármán József)