TAGLEJTÉS főnév (
választékos)
A test tagjainak, főleg a karnak, a kéznek mozgatása az érzelem kifejezésére, a mondanivaló aláfestésére; gesztus.
Élénk, heves, ideges, szokatlan, vad taglejtés. Dühös taglejtésekkel kísérte szavait. □ Dante realizmusa utolérhetetlen: a fölfedező gyors szemével kutatja az emberi arc és taglejtés titkait. (Péterfy Jenő) Otthon verseket szavalt,
hajlongva, erős taglejtésekkel. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka) Általában kifejező testmozgás. □ Haj és öltöny felbomladozva repked körülök, midőn szilaj taglejtéssel járják a táncok legmerészebbikét. (Jókai Mór)