TŰZŐR [z-ő] főnév
Olyan személy, aki alkalomszerűen v. foglalkozásszerűen, rendsz. magasabb helyről (pl. toronyból) figyeli a tűz keletkezését és azt jelzi.
A tűzőr félreverte a harangot. Aratáskor tűzőrök ügyelik a rakodó helyeket. □ Amidőn
a város végén álló filagoriára akará hajítani a szurkos csóvát,
a tűzőrök észrevették és elfogták. (Jókai Mór)