Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TŰZOLTÓ [z-o] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Tűzoltóság (1) kötelekébe tartozó <személy v. csoport>. || a. (ritka) Alkalmilag tüzet oltó <személy>. A tűzoltó munkások.
  • 2. A tűz, tűzvész oltásával kapcsolatos, ahhoz szükséges, ahhoz használatos. Tűzoltó eszközök, fecskendő, készülék, szerelék, szerszám, vödör. □ A kastély férfilakói pár perc alatt tűzoltó díszben rukkoltak ki. (Justh Zsigmond)
  • II. főnév
  • 1. Tűzvész megelőzését, tűzrendészeti feladatok ellátását, ill. vhol kiütött pusztító tűz oltását, továbbterjedésének megakadályozását hivatásszerűen végző, egyenruhával s megfelelő felszereléssel ellátott szakképzett személy. Gyári, színházi, üzemi, városi tűzoltó. □ A színházi tűzoltó aszkéta barát nyugalmával tartja kezét a vízcsapon. (Krúdy Gyula) Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász. (József Attila) || a. (Önkéntes) tűzoltó: a tűz oltásában szakszerűen kiképzett, a keletkezett tüzek eloltásában alkalomszerűen és díjazás nélkül résztvevő személy. Azonnal önkéntes tűzoltók siettek a helyszínre.
  • Szóösszetétel(ek): tűzoltóállomás; tűzoltóautó; tűzoltóbalta; tűzoltócsákány; tűzoltó-felszerelés; tűzoltó-felügyelő; tűzoltókészültség; tűzoltókocsi; tűzoltó-laktanya; tűzoltóparancsnok; tűzoltósisak; tűzoltótestület; tűzoltótiszt; tűzoltó-zenekar.
  • tűzoltói.