TŰZKÖD [ű v. ü] tárgyas ige -tem, [e], -ött, -jön
<Több hasonló tárgyat> egymástól kisebb-nagyobb távolságra ismételten v. folyamatosan tűz v. dug vhova, vmibe.
Az indiánusok tollakat tűzködnek hajukba díszül. Fűzfavesszőket tűzködött a földbe. □ Sírt emeltem
s tűzködék fölébe zöld ágakat. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: agyontűzköd; áttűzköd; betűzköd; beletűzköd; feltűzköd; helyretűzköd; körültűzköd; közbetűzköd; letűzköd; megtűzköd; mellétűzköd; odatűzköd; összetűzköd; rátűzköd; végigtűzköd; visszatűzköd.
- tűzködés; tűzködő; tűzködött.