TÜSKÖN-BOKRON (rendsz. át, keresztül névutóval együtt) (népies)
Tüskön-bokron (át v. keresztül): a) semmiféle akadállyal nem törődve, árkon-bokron keresztül. Megy, fut, rohan, vágtat tüskön-bokron át v. keresztül. A megvadult csorda tüskön-bokron át csörtetett. □ Mácsiknak az volt az első dolga, hogy megfutamodott tüskön-bokron. (Mikszáth Kálmán); b) (átvitt értelemben, ritka) <folyamatról, cselekvésről szólva:> mindenféle akadályon át. □ Az író maga a víg Hűbele Balázs benyomását teszi, ki vígjátékát tüskön-bokron keresztül hajtja. (Péterfy Jenő)