Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÜZELŐ [e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan, aki v. ami tüzel (1–7). A szabadban tüzelő pásztor; az erősen tüzelő ellenség; láztól tüzelő homlok. || a. Olyan, ami tüzelésre, fűtésre szolgál. Tüzelő berendezés, szerszám.
  • 2. (irodalmi nyelvben) Cikázó fényű, villogó, lobogó; tüzes. □ Az apró, tüzelő villámok feljöttek. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szenvedélyt, lelkesedést tükröző, szenvedélyes érzelmeket árasztó, tüzes (6) <száj, szem, tekintet>. □ Tüzelő két szemmel néz a szép asszonyra. (Reviczky Gyula) Csókolhatnám varázserővel Tüzelő ajakod. (Reviczky Gyula)
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (ritka) Az a személy, aki tüzel. Meglátta az erdőben tüzelőket, s hozzájuk ment. A tüzelők a fák mögé húzódtak, de onnan tovább folytatták a lövöldözést. □ Hagynak valakit tüzelőnek, hogy visszafelé is lássanak. (Vas Gereben)
  • 2. Fűtőanyag (1a). A téli tüzelő beszerzése. Kevés a tüzelője. Gondoskodik a téli tüzelőről. □ Itt élelmiszert, amott orvosságot szereznek a szűkölködők számára; gondoskodnak téli tüzelőjökről. (Jókai Mór) Nedves ez a tüzelő. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (régies) Kályha, kemence, tűzhely. □ Télen a tüzelő mellett… Ácsorgott el egész napokat. (Fazekas Mihály) Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): 1. tüzelőbeszerzés; tüzelőellátás; tüzelőelosztás; tüzelőelosztó; tüzelőfelhasználás; tüzelőgond; tüzelőhiány; tüzelőmennyiség; tüzelőszalma; tüzelőszegény; tüzelőszer; tüzelőtelep; tüzelőtér. 2. gyorstüzelő.