TÜSSZENT [e] tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e], (kissé
népies) trüsszent (gyak. -t ragos határozóval) (
hangutánzó)
<Ember, kisebb állat> az orr nyálkahártyáját csiklandozó inger hatására a levegőt a görcsösen összehúzódó légzési izmok működésével hirtelen nagy erővel, rázkódás és sziszegű hang kíséretében kilélegzi; prüsszent.
Hangosan, harsányan tüsszent; aprókat, éleset; jót tüsszent; (
népies,
tréfás)
tüsszent vmire: <babonás vélekedés szerint> (véletlen) tüsszentésével mintegy megerősíti vkinek a kijelentését, állítását.
Nagyokat tüsszent, úgy látszik, megfázott. A macska tüsszentett, amikor a gyerekek megpiszkálták az orrát. Tüsszentek, ha a napba nézek. □ A szellő illatot hoz a cselédház elé,tüsszent a béresek tüsszentenek a fűszagra. (Nagy Lajos)
- Igekötős igék: beletüsszent; eltüsszent; rátüsszent.
- tüsszentés; tüsszentget; tüsszentő.