TÜSSZÖG tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön, (kissé
népies) trüsszög (
hangutánzó)
- 1. <Személy, ritk. állat, főleg ló> ismételten, többször egymás után, gyakran tüsszent. Megfáztál, hogy így tüsszögsz? □ A ló fújt, tüsszögött, nyugtalanul vagdalt. (Eötvös Károly)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Bosszankodik, dohog vmin; prüszköl (4). □ A Hoffmann-család nemességet szerzett, s a gróf igen tüsszög rajta. (Gárdonyi Géza)
- Igekötős igék: beletüsszög; közbetüsszög; összetüsszög; rátüsszög; végigtüsszög.
- tüsszögés; tüsszögő.